Az alábbi szituáció csakis a képzelet szüleménye, ha bárki a valósággal hasonlóságot vél felfedezni az csak a puszta véletlen műve…
Irene és Günter
Irene és Günter, két multi regionális vezetői éppen befejezték jól megérdemelt munkaebédjüket egy előkelő étteremben és azon gondolkoztak, hogy mi legyen a következő lépés. Irene pár másodpercre elkalandozott, érezte, hogy a fűszertől egy picit megizzadt a fejbőre, rögtön a sminkjére gondolt… Günter kihasználta a pillanatot és megpróbált észrevétlenül egy fokozatot kiengedni nadrágszíján. Amint ez sikerült, nem csak a fizikai feszültségtől, hanem egy belső gáttól is megszabadult:
Rendben! Legyen ahogy javasoltad, legyen OPEN BOOK! Ez mindenkinek jó. Mi sem vagyunk átverve és tuti, hogy ti sem buktok rajta. Minden transzparens és átlátható.
Na ugye, ezt mondom már órák óta és ráadásul mindkettőnk segge is védve van. Mindent alá tudunk támasztani, meg tudunk indokolni, számokkal tudunk igazolni. Abban igazad van, hogy több a meló vele, de ennyit megér mindenkinek, nem? A kontrollerek és a helyi menedzsment meg mindkét cégnél tudja a dolgát, megoldják.
Igen, valóban igazad van, igyunk valamit…
OPEN BOOK, a varázsszó… de mi is ez?
Magyarul „nyitott könyv”. Egy olyan együttműködési, elszámolási forma melyben az adott szolgáltatással, termékkel kapcsolatos valós költségeket fizeti meg vevő periodikus (általában havi) rendszerességgel.
A vevő a költségeken felül, egy a szerződésben rögzített menedzsment díjat is fizet az eladónak. Ennek van egy fix és egy változó része, a minőségi mutatók függvényében.
Hogyan zajlik az elszámolás?
Először is készül egy közösen elfogadott éves terv, melyben a felek pontosan megfogalmazzák és lefektetik a működés feltételeit, becsléseket készítenek a naturáliákra és definiálják a direkt és indirekt költségelemeket. Ezekre alapozva a legrészletesebb bontásban készül egy alulról felépített pénzügyi terv.
A periodikus elszámolásnál, a kontrollerek a havi zárást követően, elkészítik a tényadatok alapján a költségbázist és kalkulálják a menedzsment díjat. Ez különösen érdekes feladat lehet, ha shared service környezetben történik mindez, azaz más ügyfelek szinergiáit kihasználva, beépítve.
A tervvel összevetve a tényleges számokat és mellettük a feltételezéseket a valós történésekkel, tökéletesen magyarázhatóak az esetleges eltérések az ügyfél felé.
Mikor igazán releváns?
Leginkább akkor releváns, ha komplex, nagy értékű, általában kiszervezett, folyamatos teljesítésű szolgáltatásokról van szó, melynek aktuális értékét sok feltételezés és paraméter együttállása jelentősen befolyásolja.
Ilyenkor a szolgáltató és a vevő szoros együttműködést alakít ki, néha a vevő egyes munkatársai „kiköltöznek” a szolgáltató telepére is.
Az eladónak miért jó?
Mert a külső tényezőkből és a volumen becsléséből eredő kockázatok minimálisra mérséklődnek. Például a beszerzési árak hirtelen emelkedése, vagy a drasztikus volumencsökkenés következtében felmerülő kihasználatlan kapacitások költségei fedezve vannak.
A vevőnek miért jó?
Mert pontosan tudja, hogy mit és miért fizet, illetve azt is pontosan tudja, hogy méltányos árrés kerül felszámításra a költségeken felül. Ugyanakkor, ha a szolgáltatás nem tökéletes, a minőségi szorzón keresztül mindezt érvényesítheti az árakban is.
Végül pedig szintén nagyon vonzó lehet az is, hogy az indirekt költségek területén transzparensen tudja érvényesíteni a szinergiákat más ügyfelekkel.
Kölcsönös bizalmon és elköteleződés
A magyar kkv-k menüjében ezzel a fogással még nem nagyon találkoztam, de talán felkelti az érdeklődést az írás, hogy lehet így is, akár vevő, akár eladó oldalról egyaránt. Akiknél ez releváns lehet gondolja végig, hogy megéri-e a kockázatot minimalizálni és a partnerrel felépíteni egy hosszútávú, már-már szimbiózis szerű együttműködést ami a kölcsönös bizalmon és elköteleződésen alapul.
Segítségre van szükséged a pénzügyi tudatosságot biztosító kontrolling rendszer bevezetéséhez?
Itt vagyunk!