Napjainkban, mikor a fenntartható fejlődés kulcskérdés, egyre inkább teret nyer és virágzik a közösségi gazdaság a „sharing economy”. Egyénként, természetes személyként egyre többen működünk racionálisan, a költséges és felesleges birtoklás, a mértéktelen fogyasztás helyett inkább megoldásokban gondolkodunk.
Mi történik akkor, ha ezt kicsit tovább gondoljuk és akár jogi személyként is elkezdünk így gondolkodni? Pár fogalom eszünkbe juthat: közösségi iroda, részmunkaidő, távmunka… és a talán legjelentősebb, a kiszervezés. Álljunk meg a kiszervezésnél és vizsgáljuk tovább különböző szegmensek mentén, a teljesség igénye nélkül.
Vannak olyan szükséges és uniformizált tevékenységek, melyeket már a vállalatok nagy része bátran vásárol külső szolgáltatótól, vállalati szegmenstől függetlenül. Ugyanakkor vannak olyan magas hozzáadott értékkel bíró, de nem közvetlenül az alapvető kompetenciákhoz kapcsolódó feladatok melyeket nehezen, vagy egyáltalán nem „engednek el” a vállalatok. Utóbbira tipikus példám a kontrolling, amivel foglalkozom.
Azon nagyvállalatok, ahol szerteágazóak a folyamatok, magas a szervezeti, üzleti komplexitás és az információk iránti igény is, a kontrolling tevékenység sok erőforrást emészt fel. Ahogy én látom, ebben a környezetben inkább regionális/globális szinten, de vállalaton belüli megoldásként, szolgáltató központok létesítésében testesülhet meg a „sharing economy” gondolkodás. Vannak olyan nagyvállalatok is, ahol ez a kérdés egyáltalán nem merül fel és a kontrolling funkciót nem tekintik elválaszthatónak az alaptevékenységtől.
De mi a helyzet a kkv-kel és a startup-okkal?
A kontrollingra, mint hatékony, pénztermelő menedzsment eszközre tekintenek általában a vezetők, tulajdonosok és bizonyos mértékű komplexitás felett égető szükségét érzik.
A kisvállalati szegmensben a kontrolling kiszervezése, a rendszer felépítése és üzemeltetése külső szakértő szolgáltató által, egyre inkább elfogadottá, sőt keresetté válik!
Meglátásom szerint ebben közegben sokkal erősebben érvényesül a „sharing economy”, mint attitűd, itt hatványozottan jelen van az igény a fix költségek kvázi variábilis költséggé konvertálására, egyre kevésbé hajlandó bárki is feleslegesen „égetni” a pénzt. Konkrét példaként említem, hogy van, aki csak speciális kontrolling részfeladatokra veszi igénybe a szolgáltatást, mert csak erre van szüksége, másért nem akar fizetni. Ugyanakkor mások úgy gondolkoznak, hogy teljes rendszert és követést akarnak, de csak olyan mértékig, amíg valóban erőforrásokat köt le, például heti 1-2 nap.
Személyes tapasztalataim szerint a feltörekvő startup-ok és kkv-k egyre éhesebbek a módszerességre és szeretnék a nagyvállalati kontrolling technikákat meghonosítani saját működésükben. Erre az igényre is kiváló megoldás a „shared service” kontrolling, hiszen arányos díjért jutnak tudáshoz.
Az informatikai fejlődés nyújtotta eszközökben egyre többen azonnali költségcsökkentési lehetőséget látnak és rendkívül rugalmasan alkalmazzák is azokat, ezáltal nem félnek az állandó jelenlét hiányától, valóban megoldásokban gondolkodnak, ugyanakkor lényeges tapasztalat, hogy a „hands-on” mentalitás nagyon fontos a szolgáltató részéről. Tehát nem elég elmagyarázni, hogy hogyan kéne csinálni, hanem meg kell csinálni és működtetni kell! Itt nem csak tanácsadásról szól a történet, hanem szolgáltatásról, a vállalati célokkal, szellemiséggel való azonosulásról, elköteleződésről!
Ha a saját kontrolling szolgáltatói szemszögemből nézem, hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, megélhetem a kreativitást, az alkotás élményét, a diverzitás állandóan új kihívásokat biztosít és a folyamatos tanulás gazdagítja a szakmai repertoárt.
Úgyhogy kkv-k, startup-ok osszátok meg a kontrollereteket!
Segítségre van szükséged a pénzügyi tudatosságot biztosító kontrolling rendszer bevezetéséhez?
Itt vagyunk!